Arra gondoltam, mivel nincs miről írnom, ezért összeállítok nektek egy kis listát. Minimum három posztot fog igénybe venni ez a feladat, mivel a lehetséges témákból is három van: filmek, könyvek, zenék. Kezdjük a filmekkel.
Harcosok klubja (Fight Club)
főszereplők: Edward Norton, Brad Pitt, Helena Bonham Carter
rövid ajánló: Ne a kanapédnak élj, ne a kocsidnak élj, ne a pénzednek élj, ne a házadnak élj, ne másoknak élj. Ne hagyd, hogy tárgyak irányítsák az életed, hogy megbénítsanak a hétköznapok egyhangú morajai, "egyszerűen csak élj a világba, hadd jöjjön, aminek jönnie kell!". Ezzel a pár szóval és az előbbi idézettel tudnám legjobban jellemezni a filmet, amelyet David Fincher (A közösségi háló, Tetovált lány, Benjamin Button különös élete, He7edik, Játsz/ma) rendezett, Chuck Palahniuk könyve alapján. Palahniuk stílusára jellemző a groteszk, morbid humor, valamint a csontig hatoló őszinteség az életről. Mindenkinek ajánlom. Ha szüksége van az életednek egy "wake up call'-ra, ha nincs, látni kell. 

Rekviem egy álomért (Requiem for a dream)
főszereplők: Jared Leto, Jennifer Connelly, Ellen Burstyn
rövid ajánló: Sok film szólt már a drogoskról és arról, hogy mit  tesz az emberrel az anyag, ám a legtöbb alkotás vége a megszokott happy enddel zárul. De ha a drogosok életét nézzük, akkor a boldog vég ritkán jön el. Ezt mutatja be a Rekviem egy álomért. A requiem latin eredetű szó, aminek jelentése: nyugalom. A zenében a rekviem halotti misét jelent. Valóban, az egész film összefoglalható a cím három szavával: Sara, Harry, Marion és Tyrone a saját fantasztikumuk elérésére áhítoznak, miközben a rekviemük, a drog teljesen leépíti őket. Hubert Selby regénye alapján Darren Aronofsky (Fekete hattyú) - az én véleményem szerint - a filmtörténelem egyik legmegrázóbb filmjét rendezte meg. Lelkileg készülj fel, és a nap további részére ne legyen terved. Garantáltan gondolkodni fogsz.

a bejegyzést bővíteni fogom, de ehhez is kell az ihlet

Lecseréltem a kinézetet, nem sokat változott, de én már csak az ilyen egyszerű dolgokat szeretem. Remélem nektek is tetszik. De most nem erről szeretnék írni, hanem kicsit mesélnék magamról. Nem akarok semmi unalmas dolgok rátok erőszakolni, félreértés ne essék, de valahogy kedvem van hozzá. És nem is igazán az alapvető adatokra térnék ki, inkább a stílusomra. 12 éves koromban kapcsolgattam a tv-t, és eljutottam a zeneadókig. Odaértem az MTV TWO-hoz (ma MTV ROCK), és leragadtam egy számnál, melynek neve Teddy Picker, az Arctic Monkeys-tól. Szerelmes lettem, Alexbe és a dalba egyaránt, innen pedig nem volt megállás. Rengeteg indie zenét hallgattam meg, új együtteseket fedeztem fel, és észre se vettem, de teljesen átalakult az öltözködési stílusom is. Egyszerűen nem voltam képes többé gyenge zenéket hallgatni; és itt kezdtek velem vitába szállni. Nem is 12 évesen, hanem mikor idősebb lettem. Mindent a fejemhez vágtak, amivel vérig sérthetik az ízlésemet, de nem bántam, mert arra törekedtem, hogy kilógjak a sorból, és a megjegyzésekkel csak erősítették bennem a hitet, hogy jó úton haladok. Ezt a kilógást se úgy értsétek, hogy feltűnősködtem, egyszerűen nem azt csináltam, amit a többiek, máshogy öltözködtem, máshogy beszéltem, más filmeket néztem, és, persze, más zenét hallgattam, máshogy gondolkoztam. Hamar kialakult a véleményem az egyes dolgokról, mint hit, vallás, élet, halál, emberek és a viselkedésük. Rengeteget vitáztam a barátaimmal, és sokszor a tanáraimmal is, nem voltam (ahogy most sem vagyok) képes magamban tartani a véleményemet. Példának okáért: utálom, amikor zsidóznak. Utálom. Olyan szinten be tudok dühödni rajta, mert milyen alapon aggatnak nyomdafestéket sem tűrő kifejezéseket egy népre, vagy akárkire, aki nem ártott nekik? Legtöbbször felülkerekedtem az ilyen szóváltásokkor, mivel én sokat olvastam erről a dologról, sok filmet láttam, volt róla egy kialakult kép a fejemben, nem csak vagdalkoztam, szóval előttem már nem nagyon csinálják. A másik dolog, amiről sokszor fejtem ki a véleményem, az a hit. Illetve a vallás. Vagyis mindkettő. Nem tudom, hogy ezt most itt írjam-e le, vagy egy másik bejegyzésben... azt hiszem, az utóbbi lesz. Magáról a világról, a hogyan-s-mikéntjéről inkább magamban szoktam gondolkozni, mert néha egyáltalán nem jutok dűlőre egyes dolgokkal. Valószínűleg igaz, amit mondanak: ha sokat gondolkodsz rajta, még beleőrülsz. Néha csak bámulok a csillagos égre éjjelente, elveszem benne, szinte megfojt, sírni tudnék. Az a szó, hogy végtelen, szörnyen meg tud rémíteni, de néha örömmel tölt el, hogy van valami, ami több mindennél. De itt most abbahagyom, mert hirtelen rengetek ötletem van, amiről írhatnék, és nem akarok mindent ellőni egy bejegyzésben. Remélem, valaki végigolvassa, bár nem tudom, van-e valami értelme.